Álmomban világgá ment az ég,
tűzbe borult a virágos rét,
részeg angyal himnuszt énekelt,
költőről mesélt.
Tavaszból ősz lett és télből a nyár,
évgyűrűimben az idő megállt,
lóvá tett Istenen elvágtatott
egy madár.
Angyal lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.
Ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.
Minél lejjebbről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út min ne jártak volna már,
csak indulj el.
Angyal lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek
Érdekes szám, valamelyest rokon a Quimby Ajjajjaj-ával. Az elbeszélő, és persze az értelmező itt is egyfajta megtisztulási folyamaton megy keresztül. És ahhoz nélkülözhetetlen az előzetes káosz. A felütés egy álom-szituációt vizionál, ami apokalipszis-jellegű: a megszemélyesített ég elvándorlásának gyönyörű képe, majd a tűzbe boruló virágos rét kölcsönöz egyfajta bájt a szituációnak, a részegen himnuszt éneklő angyal víziója viszont már komikus-groteszk.
A második szakaszban folytatódik a rossz álom, érdekes, hogy télből lett a nyár, és nem fordítva, ez már inkább pozitív irány felé sodorja a történéseket, talán az önmagából kifordult világ nem is jelent tragédiát. A második sorban a beszélőre gyakorolt hatások is felvillannak: „évgyűrűimben az idő megállt”. Az angyal után Isten képe is megjelenik, a groteszk-esztétika újból erősödik, a befogadó érzése az lehet, hogy a helyszín a mennyország. Ezt a képzetet a lágy, dallamos zene, és a ringató ének is erősíti.
A harmadik szakasz totális meglepetésként éri a befogadót, lelepleződik az egész szituáció, és a mennyország-képzetek ellenére kiderül, hogy a helyszín a pokol, csak a menny megszokott alakjai vannak szokatlan helyen. Angyali hangulat uralkodik a pokolban, ismét a groteszk az uralkodó hangnem. Luciferi allúzió a javából, a szárnyak nélküli bukott angyal most ismét az alvilágban áll sorba újabb szárnyakért, hogy aztán hazája újra a mennyország legyen.
A refrén inkább felszólítás, nem érezni azt, hogy segélykiáltás lenne. A felébredés egy alternatíva csupán, mely állapotváltozást jelent, de nem megváltást. Nem világos, hogy ez a megváltás az álom-szituációban, vagy a felébredés aktusában érhető-e tetten. A negyedik szakasz már a megtisztulásról szól. Metaforikusan értelmezve az út maga a pokol és a mennyország közt húzódó mezsgye, a feloldozás és megtisztulás mindenki számára adott. A dal végén nincs szó arról, hogy a beszélő vágyott felébredése bekövetkezik-e, mint ahogy rejtély marad az is, hogy a megváltás hol következik be: az álomban, vagy a valóságban.
