Tudatosan átélni a halált maga a totális paradoxon. Hiszen nem lehetünk reflektáltan jelen egy tudattalan állapotban, vagy éppen magában a megsemmisülésben, és nem befolyásolhatjuk az irányíthatatlant. Persze, minél lehetetlenebb valami, annál izgalmasabb elképzelni a megvalósulását. Ezt teszi a Vad Fruttik is, Lehunyom a szemem című számában.

A legfőbb kérdés itt nem az, hogy megvalósítható-e, ami egyébként csak feltételezés lehet. A szöveg szintjén ugyanis nyilvánvalóan véghezvihető, és ennek megfelelően a beszélő itt saját akaratból is cselekszik. Az ehhez vezető úton megtörténik a legfontosabb aktus, a szem lehunyása, ami egyszerre a kezdet és a végpont.

A teljes poszt itt olvasható.

Azért szeretünk álmodni, mert ott minden lehetséges, és annak az ellenkezője is. Például átélhetünk olyan helyzeteket, amik a valós életben sajnos vagy szerencsére nem adatnak meg. De lehetünk tűzoltók, katonák, sőt, még vadakat terelő juhászok is. Vagy esetleg tündérek és szajhák… Péterfy Boriék mindenesetre erről elmélkednek Ájultan fekszem veled című számukban.

Ebben a dalban az a legjobb, hogy a cím bármennyire is kijelöl egy öntudatlan állapotot, végig bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ami történik, vajon álom vagy valóság.

A teljes poszt itt olvasható.

Sokszor nehéz elviselni a szüntelen zakatolást. A mókuskereket, az állandó és mindennapi harcot. A dühödt arcokat. A pörgést, a hajszát és az ebből adódó feszültséget, figyelmetlenséget. Hogy unottan lépdelünk valahová, de a pontos cél ismeretlen. És azt is nehéz elviselni, hogy egy idő után képesek vagyunk megszokni mindezt. Érezzük, hogy szűkös a tér, mégsem történik semmi. Nem megyünk gyorsabban. Aztán persze a látszat ellenére sem múlik el semmi nyomtalanul. Robban, akkor, amikor a legváratlanabb. Ezt a tapasztalatot énekli meg az Esti Kornél Rohadt eső című számában.

A teljes poszt itt olvasható.

A Pegazusok Nem Léteznek mestere annak, amit úgy hívunk: a kevesebb néha több. Egyszerű zenei szólamokkal és rövid, velős dalszövegekkel operálnak, de mégis lebilincselő hangulatot nyújtanak. Zenéjük rendkívül markáns stílusjegyeket tartalmaz, melyek olyan közeget teremtenek, ami már-már védjegyükké vált. Dallam és szöveg kéz a kézben jár, egyik a másik nélkül veszítene értékéből, dalaik egyszerűségükben is összetettek és komplexek. Tökéletesen tükrözi mindezt a Nem tudom című daluk.

A teljes poszt itt olvasható.

Kevesen tudnak úgy mély érzelmekkel átszőtt történésekről, élethelyzetekről énekelni, mint a Vad Fruttik. A srácok egyrészt tartózkodnak a közhelyektől és a megszokott toposzoktól, másrészt különleges hangulatot és atmoszférát tudnak teremteni úgy, hogy ha az ember elkapja a fonalat és ráérez egy dal ízére, egy ideig nem tud róla leszokni. Magával ragadó, mélybe húzó vagy magasba emelő dalok ezek, melyek szívből jönnek és oda is jutnak el.

Különleges és rendkívül karakteres szám a Szemben a nappal című is. Merev, kietlen környezetbe csöppenünk, vihar előtti csend érzésünk támad, de egyelőre nyomasztó tétlenség uralkodik.

A teljes poszt itt olvasható.

Fragmentált, töredékes dal és történet a Kistehéntől egy töredékben maradt, kettétört életről. A legnagyobb disszonanciát a fabula és a szüzsé, tehát az elmesélt történet és az elbeszélés módjának szinte már bántóan ellentétes természete adja. Ezt a groteszk jelleget erősíti tovább a mese-jelleg is, mert többek közt a mesemondás eszköztárából kölcsönzött technikáknak köszönhetően hisszük el, hogy ez egy kedélyes történet lesz. Aztán hirtelen minden megváltozik, és világossá válik: nem az ilyen mesékhez vagyunk hozzászokva. A kezdeti könnyedség, játékosság, ötletesség egy szempillantás alatt átvált tragédiába, gyászba.

Az első két szakasz térben helyez el: mind a szűkebb városi, mind a tágabb anyatermészeti helyet megmutatja, így ad részletesebb kontextust a főszereplő életének.

A teljes poszt itt olvasható.

A Jóvilágvan egy nagyszerű zenekar, mely zenéjére az eredeti ötletek, élénk hangszerelés, érdekes szövegvilág és különleges hangulat jellemző. Nincs ez másként Múltra folt című számukban sem, amely hatásos előadásmóddal és nagyszerű kompozícióval vet fel kérdéseket és fogalmaz meg tanulságos következtetéseket útkereséssel, kapcsolatokkal, múltbeli élményekkel kapcsolatban.

Lámpát ha gyújtok. A Quimby egyik legkülönlegesebb dala, mely zenéjében gyengéd, andalító és dallamos, mondanivalóját tekintve azonban komoly témákat feszeget. Az előadás módjának és témájának ezen ellentétes jellege egyrészt képes bagatellizálni, másrészt feszültséget szül.