Elértél végül gyűrött kézfejedig:
fáradt-kék vénák, kihalt futópálya.
Megvártad: ma is múltad következik.
Megint a jövőt hagytad utoljára.
Visszafelé jössz már, ha ennél messzebb...
A kanyarban gyér fű, vérpiros padok.
A lomha szíverekben salak serceg.
Lám, körbeértél... megint ugyanott.
Lassíts, az embert úgyis utolérik
gáncsoló sorsok, könyöklő holnapok!
Ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig!
Szép ez a verseny, szép és vontatott.
Lábad nyomán fürge falevél sprintel.
Szél duruzsol csak, hűvös, halk zene.
Tudd, hogy ha volt is cél, ma már nincsen.
Húzd meg a végét, hajrázz, halj bele!
Nem látok temetőt, nincs hol hajtanom fejet,
mégis nézte egyik szemem a sírt, a másik a nevet.
Csalódások pehelysúlyú ballasztja
némán szólva, bennem magát hallgatja.
A szépzsák egyetlen, tele tükörrel miért legyen?
Siketségem hozza balanszba a mérlegen.
Legyen csak egy, aki nem mérlegbe hisz'
Nyelvem-vitorlám. Veled minden szó előre visz.
Eszköz nem kell, hisz súlyunkból minden egy.
Az eltávolodás: visz a-kár mindig közelebb.
Így mikor megállunk forró lábakon a víz felett
feloldja tömegvonzását a Tisztelet.
Most láttad először – minden vonását ismered;
szint-én Zen. Észjárását lesik meg az istenek.
A slam poetry körökben is kiemelkedőt nyújtó AKPH-s fiúknak, Závada Péternek (Újonc) és Süveg Márknak (Saiid) elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy ez a nyugaton már nagy népszerűségnek örvendő műfaj hazánkban is egyre népszerűbbé válik. A Sprint az egyik legjobban sikerült számuk, sorait egytől egyig olvashatnánk egy komoly verseskötetben is. Ha a globális példaértékét keressük a szövegnek, azt lehet mondani, az öregedésről, az elmúlásról szól. Közhelyes téma is lehetne ez, de az az elképesztő nyelvi fantázia és költői véna, amivel az AKPH-s fiúk rendelkeznek rendkívül magas színvonalra emeli a dalt.
Két nagyobb egységre osztható a szöveg. Az első az első négy versszak. Ez a szakasz szorosabban kapcsolódik a címhez. Ahhoz a címhez, amely a rövid távú, maximális erőbedobással elvégzett futást jelenti. Ez a futás lesz az élet allegóriája, és ez a futás adja a szöveg központi motívumát. Az első négy versszakban számos szó idézi fel ezt az allegóriát, azt is mondhatjuk, hogy számos szó dolgozik azon, hogy az élet mint gyorsan elmúló, ám intenzív futás jelentéstartalma újra és újra felidéződjön: elértél, futópálya, kanyarban, körbeértél, utolérik, lefutod, verseny, sprintel, hajrázz. Érdekes kontrasztot teremtenek ugyanakkor az ezekkel feleselő részek, melyek inkább a lendület visszafogására, a lassításra szólítanak fel, vagy önmagukban a passzivitást, elmúlást, értéktelenséget jelölik: fáradt, kihalt, visszafelé, lomha, lassíts, vontatott, halj bele.
Az első négy versszak erre az ambivalenciára épít: miközben – az aláfestő dallamok hatására is – folyamatos rohanásérzetünk támad, az első szakasz legfőbb mondandója éppen az, hogy bár az élet felkínálja a kapkodás, a pánik, a kétségbeesés lehetőségét, legjobb megoldás, ha az ember lelassít, körbenéz, józanul értékel és átél minden egyes momentumot. A kulcsversszak szerint: "Lassíts, az embert úgyis utolérik / gáncsoló sorsok, könyöklő holnapok! / Ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig! / Szép ez a verseny, szép és vontatott." Az első négy versszakot magában foglaló kezdő szakasz utolsó sora aztán újra arra buzdít, hogy adjunk bele mindent. Hiszen bármi is történik, legfontosabb, hogy mindig folytassuk az utunkat. Maximális elszántsággal.
A refrén aztán nyíltan mondja ki azt, ami eddig csak közvetetten (gyűrött kézfej, fáradt-kék vénák, lomha szíverek) volt jelen. Az út, a sprint, a halálba vezet. Érdekes, bravúros nyelvi játék a „nézte egyik szemem a sírt, másik a nevet”, „az egyik szemem sír, a másik nevet” szófordulatot fordítja ki, és jelzi az élet ambivalenciáját.
A második szakasz az utolsó három versszak. És hogy megértsük, mennyire is költői nyelv amit hallunk/olvasunk, elég az első két sort felidéznünk: „Csalódások pehelysúlyú ballasztja / némán szólva, bennem magát hallgatja”. A második szakasz némileg különbözik az elsőtől abban a tekintetben, hogy középpontjában nem az élet elmúlása áll. Sokkal inkább koncentrál arra, hogy hogyan kell élni ezt az egy életet. Mennyire kell például, beletörődéssel, elfogadással, jó értelemben vett „siketséggel” feldolgozni a csalódásokat. Az utolsó sorban a zen buddhizmus is szóba kerül, aztán hirtelen ér véget a nyelvi mondandó. A zene beszél ugyanis tovább. És jellegzetes keleti atmoszférát idéz fel.
Elmondható, hogy az AKPH Sprint című számának szövege nagybetűs líra. Olyan témához nyúltak a srácok, melyhez nehéz újat mondva, hatásosan hozzányúlni. Nekik sikerült. Méghozzá felejthetetlenül.