Élni az élhetőt Hans Zimmer: Time Rendhagyó poszt az About-kategórián, ugyanis nem szöveges dalról, hanem komponált műalkotásról írok. Bizonyítva ezzel azt, hogy természetesen a jelentéshez és annak értelmezéséhez nem szükséges a nyelv, a zene bőven képes olyan hangulatot, szemantikát és érzéseket generálni, hogy elég feladatot adjon számunkra. Alátámasztva azt, hogy a hangszerek, a dallam, a ritmus, sőt, még a szünet és a csend is beszél. Mit beszél, ordít, kiabál, toporzékol. Közben élményt ad, érzelmeket vált ki és gondolkodásra késztet. Hans Zimmer az egyik legnagyobb élő zeneszerző. Olyan filmeknek szerezte a zenéjét, mint az Esőember, Az oroszlánkirály, a Gladiátor, az Eredet, A sötét lovag. 1995-ben Oscar-díjat is kapott, Az oroszlánkirályért. Nála jellegzetesebb hangzásvilággal, hangulattal és stílussal komponáló zeneszerzőt nehezen lehet mondani, elég egy-két rövid részletet meghallani műveiből, és máris tudjuk, hogy hamisíthatatlan Hans Zimmer-darabról van szó. Zsenialitása képes még a közepes filmeket is élvezhetővé, izgalmassá varázsolni. Ezúttal az Eredet egyik részletét, a Time-ot értelmezzük. Azt a Time-ot, amit hetek óta nem tudok megunni, és ami mindent elmond az életről, anélkül, hogy egy (nyelvi) szót is szólna róla. Aligha lehet ennél tágabbat és mélyebbet mondani egyszerre, ebben a pár percben minden benne van. Érzékiség, bensőségesség, sejtelmesség. Ugyanakkor buzdítás a cselekvésre, az akarásra, bátorítás a merészségre, az élet élésére és igenlésére. Lassan, finoman, tapogatózva indul az egész. Fokozatosan lendülünk bele. Titokzatos zongora után belép a lágy hegedű, mélységet, sűrűséget ad az egésznek a háttérben meghúzódó bőgő, hogy aztán belépjen a karakteres gitár és megtöltse mozgalmassággal az egész kompozíciót. Csatlakozik a dob és harsan a harsona, hirdeti a győzelmet és elhozza a csúcspontot és az abszolút kiteljesedést. Aztán egy pillanat, és már a másik oldalon, újból a lejtőn vagyunk. Marad a lágy hegedű és a zongora. És a lassú, fokozatos elnémulás. Hans Zimmer megmutatja egy élet fordulópontjait, főbb szakaszatit, érzékelteti legszebb és legszomorúbb pillanatait. Finoman, érzékenyen, ugyanakkor rendkívül karakteresen. Legalább olyan ellentmondásosan, mint amennyire ellentmondásos olykor az élet is. Ez a néhány hangszer segítségével megalkotott tökéletes mű allegorikusan szól az életről: a születést, a gondtalan, ám gyorsan elrepülő gyerekkort; az élet kiteljesedését, a középkort, az emberi élet központját, legmozgalmasabb időszakait; az attól való elbúcsúzást és a halál bekövetkeztét tematizálja. A váltások, és a hirtelen belépő, majd kilépő új hangszerek jól jelzik, hogy nincs sok idő, érzékeltetik, hogy mindent abba a kis periódusba kell beleszorítani. Éppen ezért szólnak olyan jelentőségteljesen, olyan velőtrázóan, olyan szívbemarkolóan. És éppen ezért emlékeztetnek minket életünkre, annak fel- és leívelő korszakaira és időszakira, annak borús és derűs pillanataira. Felhívják a figyelmet arra, hogy az idő múlik, szaporán és észrevétlenül, ezért kell élni, újra és újra igazán megélni a pillanatot, az élhetőt. Szólj hozzá! Time Hans Zimmer Eredet interpretátor About-kategória Tovább Élni az élhetőt Tovább
