Sok az a hely, amire vágysz, de sosem jártál még,
Van ez az egy, hol igazán otthon lehetnél.
Ahol megszületünk, ott a helyünk, ott igazi sorsunk vár,
Néha elvisz az ár, de a szív hazajár.

Őrizd az álmod, míg élsz
Ez a végtelen körforgás,
Nem múlhat addig míg élsz,
Legyen általad több a világ.
Ha az örvény le is húz még,
Mert a szíved túl nehéz,
Emlékezz rá, emlékezz rá,
Mennyit érsz.

Ha igazán hiszed a jót, a remény melléd áll,
Tied a föld, tied az ég, s a szíved köztük száll,
Ahol így szeretünk, ott a helyünk, hol valaki számít ránk,
Néha elvisz az út, de egy szív haza vár.

Őrizd az álmod, míg élsz
Ez a végtelen körforgás,
Nem múlhat addig míg élsz,
Legyen általad több a világ,
Ha az örvény le is húz még,
Mert a szíved túl nehéz,
Emlékezz rá, emlékezz rá,
Mennyit érsz.

Ahol megszületünk, ott a helyünk, hol igazi sorsunk vár,
Néha elvisz az ár, de a szív hazajár.
Ha az örvény le is húz még, majd a lelked hajt tovább,
Minden álmod, mint egy lábnyom mutat újra jó irányt.

Ezt a számot nem hallottam még, nem is hallgatom meg, most megpróbálom puszta versként értelmezni ezt a megérzésre is remekműként definiálható Vastag-brothers dalt. Már a cím is sokatmondó, mi mást is várhatnánk egy újdonsült szupersztártól, mint hogy megpróbálja velünk is elhitetni, hogy mindenkinek sikerülhet egy olyan világmegváltó eredményt elérni, mint az X-Faktort megnyerni. És ha ez már mindenkinek sikerült, jöhet a világbéke, eltűnik az ózonlyuk és ilyen szép dalokat fog mindenki énekelni a tévében.

Első szakasz. Megpróbálok nem belekötni már az első pár szóba és átsiklom afelett, hogy mit jelent az, hogy „sok az a hely”… esetleg sok hely van, de persze, költői szabadság itt is. Nem kell nagyon kukacoskodni, márcsak azért sem, mert a szegény afrikai éhező gyerekek is megvigasztalódnak akkor, amikor elolvassák/meghallják, hogy ahová születünk, ott vár az igazi sorsunk, tehát nekik kizárólag az éhezés jut. Vastagéknak pedig az, hogy világsztárok lesznek. Még egy kérdés az első szakaszt illetően: milyen ár visz és hova? Teljesen mindegy, a szívünk hazajár.

Refrén. Sajnos a gaz természeti elemek mindenkit megakadályoznak álma elérésében. Előbb az ár, most meg az örvény húz le, nem derül ki miért, lehúz és kész.  Jajj, de, megvan, túl nehéz a szívünk. De mitől? Magyarok vagyunk, talán a túl sok koleszterin, de ez földhözragadt lenne. Hazaszeretet, esetleg az áradó tehetség lehet a helyes megoldás.

És ha már ennyire jó nekünk, miénk a föld, ég, egyszerűen mi leszünk a világmindenség urai. Még Mordor kapuit sem kell bevennünk. Korrekt. Az utolsó szakaszban jön aztán az igazi csattanó. Megint jön a galád örvény, ami lehúz, de a szív és a lélek most már együtt küzd ellene. Győzelem!

Már csak egy kérdésem maradt: miért és hogyan mutatnak a lábnyomok jó irányt…