Egy legendás előadó legendás dala. Úgy is mondhatnánk, hogy a kikosarazottak himnusza, de ez a szám sokkal többről szól a csalódásnál. Szintézise annak az űrnek és hiánynak, ugyanakkor szintézise annak a kavarodásnak és káosznak, amit az érzelmi csalódások jelenthetnek egy ember életében. Bár nincs kimondva, az alapszituáció feltételezhetően egy magára hagyott anya panasza. Egyfajta sír fölötti ének, melyben a sír a tönkrement házasság, összeomló család metaforája.
Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem.
Boldogság gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Néha féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjel át.
És ma sincs nálam boldogabb,
ha velem vagy, s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem!
Boldogság gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Kin sűrűbb lett a homály, az utca zaj is elcsitult,
nézem, ahogy csöndben álmodik a kisfiunk.
Én gyűlölöm az álmokat,
s te tudod, hogy ez nem panasz,
és nem tudom miért, hisz sírni szeretnék,
most mégsem könnyezem.
Boldogság gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Boldogság gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel!
Egy legendás előadó legendás dala. Úgy is mondhatnánk, hogy a kikosarazottak himnusza, de ez a szám sokkal többről szól a csalódásnál. Szintézise annak az űrnek és hiánynak, ugyanakkor szintézise annak a kavarodásnak és káosznak, amit az érzelmi csalódások jelenthetnek egy ember életében. Bár nincs kimondva, az alapszituáció feltételezhetően egy magára hagyott anya panasza. Egyfajta sír fölötti ének, melyben a sír a tönkrement házasság, összeomló család metaforája.
A szöveg névátvitelre, metonímiára épít, ez határozza meg gerincét, és ez adja az egész izgalmát és líraiságát is. A boldogságot azonosítja a haza nem térő férfivel, apával, elhagyóval. A kettő nem választható el egymástól, a férj jelenléte és személye maga a boldogság, hazaérte a boldogság elérésének kiváltója, első lépése. Érdekes a modalitás is: kvázi-párbeszéd tanúi vagyunk, a beszélő nem csak úgy beszél, mondandójának címzettje van. Ez a címzett maga a másik főszereplő, aki azonban sosem szólal meg, jelenlétére sem utal semmi. Némasága és láthatatlansága persze beszédes és nyomasztó, feszültséget teremt: tudni, nem fog már soha hazaérkezni.
A kvázi-párbeszéd mindvégig fennmarad, erről maga a beszélő gondoskodik azokkal a magyarázkodásaival, amivel fenntartja a kapcsolatnak és annak a látszatát, hogy ez a kommunikáció, ez a panasz nem egyirányú: „Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz, / és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem”; „és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem!” – a fájdalmait leplezni akaró erős vagy annak vélt asszony próbálja tartani magát még akkor is, amikor már nem érdemes, még akkor is, amikor már nem kellene.
A refrén az önfeladás és az önfeláldozás megvallásának korlátok nélküli hirdetése. A beszélőt nem érdekli sem a mikor, sem a hol, sem a kivel, számára egy számít: hogy egyben maradjon a családja. Itt már nincs visszafogottság, magyarázkodás vagy leplezés, csak a kristálytiszta óhaj, ami megelőzi magát a megbocsátást, és magában hordozza a továbblépés és a továbbélés lehetőségét is.
Továbbhaladva életképek következnek a múltból, emlékek, melyek szépek és keserűek egyszerre. A második szakasz átmenetet képez az előzmény és a következmény közt. Már túl a kezdeti traumán, de még a feldolgozás és beletörődés előtt. Kalandozás a múltban. A dal végére érve aztán csak elérkezünk a felismerés és beismerés szakaszaihoz, az egyelőre ismeretlen terephez, ami csak lassan és fájdalmasan válik ismertté, hogy aztán idővel, de egyre otthonosabbá váljon. A beszélő sem akar már álmodozni, tudja, úgyis csak a valóság marad előbb-utóbb mindenkinek. A valóság, amelyre – ha sírunk, ha nem, ha tiltakozunk, ha nem – akkor is csak részben van befolyásunk.
Cserháti Zsuzsa rendkívül erőteljes és karakteres hangja ebben a dalban meglepően gyengéd. Éppen ennek köszönhetően tudja megjeleníteni a fő témát és jelenést: a látszólag erős nő mögött rejlő törékeny, esetlen ember kiszolgáltatottságát.
