Sötét van akkor
Amikor vége van
Rohadt sötét
Mer' a szem csukva van
Belül meg mindegy
Milyen fények égnek
Súgd meg a terved
Én meg az enyémet
Akkor kezdem el amikor más már befejezte
Nekem hajnal ami neki ugyancsak este
Nagyon este inkább éjszakát mondanék
Hogy a föld nem látszik ugyanúgy ahogy az ég
Sötét van akkor
Amikor vége van
Rohadt sötét
Mer’ a szem csukva van
Belül meg mindegy
Milyen fények égnek
Súgd meg a terved
Akkor kezdem el amikor más már befejezte
És ezzel kell birkóznom tényleg minden este
Elég ebből mondtam a vállára térdeltem.
Ha lemaradtam, az van. Kérte hagyjam életben
Leszálltam róla, vagy lekászálódtam
Tényleg jobb a lehet, mint az hogy voltam
Számadás helyett mindig, mindig van egy tervem
Egyik nap megírom másik nap elkezdem
Sötét van akkor
Amikor vége van
Rohadt sötét
Mer’ a szem csukva van
Belül meg mindegy
Milyen fények égnek
Súgd meg a terved
Sötét van akkor amikor vége van a napnak
Néhány lámpát a Dédásznál még üzembe' hagynak
Higgyék a bogarak, legyek, szúnyogok és lepkék
Hogy az ami a vége: kurva nagy fényesség.
Akkor kezdem el, amikor más már befejezte
Nekem hajnal ami neki ugyancsak este
Nagyon este inkább éjszakát mondanék
Hogy a föld nem látszik ugyanúgy ahogy az ég
Sötét van. Az egyik olyan alternatív sláger, amely képes rávenni a széles zenehallgató közönséget arra, hogy nem csak popzene létezik a világon. És tényleg, a 30y Sötét van című dalát tulajdonképpen mindenki ismeri, ennek köszönhetően pedig az együttes neve is beleivódott a köztudatba.
Refrénnel kezdünk, bár a dal egészét tekintve a „sötét van” szlogen sok mindenre érthető, itt még viszonylag könnyen azonosítható a szituáció. Az elmúlás állapotáról van szó, bizony, a halál sötét, némi iróniával megspékelve rohadt sötét, mert a szem csukva van. Igaz is, hogyan látnánk bármit csukott szemmel. A kontrasztot a szakasz második fele jelenti, mindegy, hogy a lélek még világít, hogy lenne még esély a folytatásra, a külső sötétség bitorol mindent. Némi meglepetésként szolgál az utolsó két sor: „Súgd meg a terved / Én meg az enyémet” – a beszélő bevon egy külső személyt is, akiről sem ekkor, sem a továbbiakban nem tudunk meg semmit. Sejtelmes jelenlét ez, aminek köszönhetően a beszélő mondatait értelmezhetjük egy dialógus egyik feleként is.
A kezdő szakasz első sora kicsit talán panaszosnak tűnik, de csak első látásra/hallásra, a második sor ugyanis már inkább előnyről tanúskodik: a beharangozott késlekedés a társakkal szemben előnyt is jelent, hisz a beszélőnek már a vélhetően pozitív hatású, akár sorsfordító hajnal jön el, amikor mindenki másnak még este van, az este jelentése ebben a kontextusban pedig maga a passzivitás, tétlenség. Maga a halál. Ezt a fokozások tökéletesen alátámasztják: este-éjszaka-mindent elborító sötétség.
A második, harmadik szakasz aztán újat, meglepetést hoz. A beszélő furcsa harcba keveredik, de hogy kivel, rejtély marad. Talán az első szakaszban megszólítottal? Lehet, hogy merész képzettársítás, de Ady ős Kaján-ja juthat eszünkbe. A késés, lemaradás kontextusa még mindig erőteljes, a fő hangsúly azonban magára a harcra esik. A harmadik szakasz utolsó két sora aztán újra valamiféle sztoikus nyugalom sugárzásába fullad: „Számadás helyett mindig, mindig van egy tervem / Egyik nap megírom másik nap elkezdem.
Az utolsó előtti szakasz visszakapcsol a kezdőhöz, a dal elején elkezdett tematika folytatása és kiforgatása egyben. „Néhány lámpát a Dédásznál még üzembe' hagynak / Higgyék a bogarak, legyek, szúnyogok és lepkék / Hogy az ami a vége: kurva nagy fényesség”. Teljes elbizonytalanítás ez, nem tudjuk, hogy a kezdő vagy a záró mondanivaló ironikus-e. És itt rejlik a szám valódi erőssége: tényleg így van. Senki sem tudja, hogy a vég sötétséget vagy fényességet jelent-e. Aztán jön a meglepetés, mintha a vég utáni fényesség lehetősége csak egy mézes madzag lett volna: a Dédász említése arra utal, hogy ez a fényesség csupán mesterségesen életben tartott, és kizárólag a rovarok becsapására szolgál. A vég tényleg nem a fényességet, hanem a sötétséget jelenti. Ezt erősíti a kezdő szakasz dal végi megismétlése, aminek köszönhetően a zárás inkább a nihil kinyilatkoztatása felé közelít. A példaérték mindenesetre nem teljesen körülhatárolt, döntse el mindenki maga: „rohadt sötét”, vagy „kurva nagy fényesség”.