Fragmentált, töredékes dal és történet a Kistehéntől egy töredékben maradt, kettétört életről. A legnagyobb disszonanciát a fabula és a szüzsé, tehát az elmesélt történet és az elbeszélés módjának szinte már bántóan ellentétes természete adja. Ezt a groteszk jelleget erősíti tovább a mese-jelleg is, mert többek közt a mesemondás eszköztárából kölcsönzött technikáknak köszönhetően hisszük el, hogy ez egy kedélyes történet lesz. Aztán hirtelen minden megváltozik, és világossá válik: nem az ilyen mesékhez vagyunk hozzászokva. A kezdeti könnyedség, játékosság, ötletesség egy szempillantás alatt átvált tragédiába, gyászba.
Az első két szakasz térben helyez el: mind a szűkebb városi, mind a tágabb anyatermészeti helyet megmutatja, így ad részletesebb kontextust a főszereplő életének.
