Tudatosan átélni a halált maga a totális paradoxon. Hiszen nem lehetünk reflektáltan jelen egy tudattalan állapotban, vagy éppen magában a megsemmisülésben, és nem befolyásolhatjuk az irányíthatatlant. Persze, minél lehetetlenebb valami, annál izgalmasabb elképzelni a megvalósulását. Ezt teszi a Vad Fruttik is, Lehunyom a szemem című számában.
A legfőbb kérdés itt nem az, hogy megvalósítható-e, ami egyébként csak feltételezés lehet. A szöveg szintjén ugyanis nyilvánvalóan véghezvihető, és ennek megfelelően a beszélő itt saját akaratból is cselekszik. Az ehhez vezető úton megtörténik a legfontosabb aktus, a szem lehunyása, ami egyszerre a kezdet és a végpont.
