Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér,
Szeretni valakit valamiért.
Ne tudja senki, ne értse senki, hogy miért,
Szeretni valakit valamiért.
Ezer életen és ezer bajon át,
Szeretni valakit valamiért.
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj,
Szeretni valakit valamiért.
Fenn az ég, s lenn a Föld.
Álmodunk, s felébredünk.
Minden út körbe fut,
Béke van, felejts el minden
háborút.
Esik a hó és szemembe fúj a szél,
Szeretni valakit valamiért.
Ég a gyertya ég, el ne aludjék.
Szeretni valakit valamiért.
Ezer életen és ezer bajon át,
Szeretni valakit valamiért.
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj,
Szeretni valakit valamiért.
Fenn az ég, s lenn a Föld.
Álmodunk, s felébredünk.
Minden út körbe fut.
Béke van, felejts el minden
háborút.
Második posztunk, amelyben Cipőre emlékezünk, és második posztunk egy fantasztikus Republic dalról, a mi esetünkben dalszövegről. Rejtélyes cím, Szeretni valakit valamiért. Nincs megnevezve a múzsa, nincs megnevezve a legjobban szeretett tulajdonság. Talán a versszakok választ adnak rájuk…
Az első szakasz ennek a szerelem érzésnek az ellentmondásosságára mutat rá. Valóban, hosszú út vezet addig, amíg az ember megtalálja azt, akit úgy igazán, feltétel nélkül szeret. Akkor is, ha senki nem érti, senki nem tudja, miért. Hisz a lényeg pont ez. Nem kell tudnia senkinek, nem kell értenie senkinek. Mert a szerelmet nem értheti meg senki. Tovább gördül a gondolatmenet, az igaz szerelem életeken, dimenziókon, időn átívelő érzés, amelyet a negatívumok, a bajok csak felerősítenek. Paradox érzés ez, akkor is érezzük, ha fáj. Éppen ezért nem tudjuk meghatározni, körülhatárolni a kulcsgondolatot sem: szeretni valakit, valamiért. A lényeg a titokzatosságban, meghatározhatatlanságban rejlik. Nincs is szükség a múzsa megnevezésére, nincs is szükség annak a tulajdonságnak a megnevezésére, ami kiváltja ezt az utánozhatatlan érzést.
A refrén evidenciákat közöl, és még nagyobb nyugalmat kölcsönöz az egyébként is érzelmes, lágy dallamoknak. Látszatra kizökkenünk a szerelem-tematikából, de talán éppen ezen evidenciák felsorolása támasztja alá azt a tényt, hogy a szerelem is annyira törvényszerű része az életnek, mint az, hogy az álmot a felébredés követi. Hasonló szellemben folytatódik a második szakasz is. A válasz minden sorra a „Szeretni valakit, valamiért”. Mintha egy dialógus lenne az egész szöveg, mintha a választ minden egyes felvetésre, gondolatra a szerelem adná. Talán tényleg nem is kell túlmagyarázni ezt az egészet. A lényege épp ebben rejlik. „Szeretni valakit, valamiért”. Szeressünk valakit, valamiért.
