A meleget vártam eleget,
Teletett vágyakkal engem a képzelet,
És beléd szeretett.
A kócos nap magával ragad,
Befogad, a boldogság csak egy áttörés,
Egy gondolat.
A nyári délután,
Vázra téve visz a bringán,
Darazsak fekszenek a fészeren,
Részegen.
Ég a délután,
Úgy ölel, mint mag a csutkát.
Megszűnik ezután, hogy ő meg én,
Másik lény.
A napsütés gondrög ellökés,
Lebegés, idő nincsen, csak a létezés.
Belemerülés.
Az alkonyat tajtékos szavak,
Lángvonat, a boldogság csak egy áttörés,
Egy mozdulat.
A nyári délután,
Vázra téve visz a bringán,
Darazsak fekszenek a fészeren,
Részegen.
Ég a délután,
Úgy ölel, mint mag a csutkát.
Megszűnik ezután, hogy ő meg én,
Másik lény.
A Magashegyi Underground új, Tegnapután című lemezére jellemzőek a könnyű, lágy dallamok, szöveg és zene harmóniája, a könnyedség, valamint a mély gondolatiság. Gondolhatnánk azt, hogy könnyedséggel és légies előadásmóddal nehéz mély gondolatokat közvetíteni, Bocskor Bíborkáék művészetének ereje azonban éppen ebben rejlik. Könnyedén, légiesen énekelnek velős gondolatokról, összetett érzelmekről. Zenéjük ringató, érzékenységük pedig minden percben hirdeti, hogy miért is érdemes zenét hallgatni.
A Darazsak című számuk az előbb felsorolt jellemzőknek a szintézise. Ennélfogva egymagában mutatja meg tökéletesen mindazt, ami jellemző erre a lemezre, mindazt, ami jellemző a Magashegyi Undergroundra. És persze mindazt, amiért olyan jó hallgatni őket. Felhőtlen boldogságról, mindent elsöprő szerelemről, két ember egybeolvadásáról szól a szám, csak úgy sugárzik az életerőtől, az idilltől, a szeretettől. Jellemző mindez úgy, hogy meglehetősen bravúrosan, de nem hajlik giccsbe. A könnyed gitárszóló, mely tábortűz-hangulatot varázsol, Bíborka csengő hangja, mely ellazít, tökéletesen egészítik ki egymást. Bukolikus környezetet képzelünk magunk köré, napfényt, gondtalan biciklizést, békességet. És persze némi humort: részegen fetrengő darazsakat.
Érdekes megfigyelni, hogy az érzelmek kifejezése, elbeszélése természeti jelenségek bevonásával történik. A kócos nap a magával ragadó szeretetnek, a heves érzéseknek a metaforája, a két ember összeolvadásának kifejezése pedig egy gyönyörű hasonlattal jut érvényre: „Ég a délután, / Úgy ölel, mint mag a csutkát. / Megszűnik ezután, hogy ő meg én, / Másik lény.” Ember és természet harmóniában van, egyik a másiknak teljes értékű része. A természeti elemek egyrészt előidézik ezt az idilli állapotot, másrészt megfelelő környezetet biztosítanak annak minél mélyebb és hatékonyabb átéléséhez: „A kócos nap magával ragad”; „A napsütés gondrög ellökés”; Az alkonyat tajtékos szavak”; A nyári délután, / Vázra téve visz a bringán”; Ég a délután, / Úgy ölel, mint mag a csutkát”.
Bár a szöveg gondolatisága és hangulata egy általában vett idilli állapotot jelenít meg, a következő sorok részletezik ezt a képet: „a boldogság csak egy áttörés, / Egy gondolat.” – amit boldogságnak nevezünk, az nem más, mint egy gondolat, mint egy idea a fejünkben. Ennek eléréséhez pedig ebben az esetben elég valaminek az áttörése. Nincs meghatározva minek, de elsősorban valamilyen gondolkodásbeli módosulást, változást kell feltételeznünk. Sokszor elég fejben elérni az áttörést, elég gondolati síkon megváltoztatni valamit, és máris könnyebb, élhetőbb lesz az élet. Erre (is) próbál rámutatni ez a dal. Nem kell ahhoz nagy dolognak történnie az életben, hogy örüljünk. Olykor elég csak megcsodálni a darazsakat, élvezni a napsütést. Épp ez jelenti azt az áttörést, aminek köszönhetően elérhetjük azt a hőn vágyott ideát, amit úgy hívunk: boldogság.
A boldogság mellett az emberi lét másik lényeges érzését, a vágyat is ugyanilyen kategóriába sorolja a beszélő. Amíg a boldogság csak egy gondolat, addig a vágyat a képzelet ültette el benne, általánosítva: ülteti el bennünk. A ki nem elégített képzelet kreálja, mindenesetre egy biztos, addig nincs nyugta az embernek, amíg be nem teljesíti. Ez esetben ez éppen a szerelem. Egy biztos: a dal által sugárzott hangulat, életérzés a szöveg példaértéke szerint úgy érhető el, ha életünk ezen két központi elemét kielégítjük: beteljesítjük a vágyainkat és teret adunk a boldogságnak.
